Jelen esetben, azaz az én esetemben egy volt anyakönyvvezető. Hivatali személyből vált szolgáltató.
Aki a szerelemre született, akit már gyerekkorában is csak a szerelem témája mozgatott.

És hogy mindez hogyan is történhetett?
Anyakönyvvezetőként a házasságkötés intézménye csak egy szelete a hivatali feladatkörök tortájának. Szerettem a munkám, minden részletét, az ügyfelek szolgálatát. Empátiám és kedvességem, segítőkészségem és az esküvők iránti szenvedélyem a kislányom születése után is kitartott, sőt lelki világom méginkább kivirágozni látszott. Így hát az igény szülte a kínálatot: „Nem baj, ha nem lesz hivatalos, de szeretnénk, ha Te mondanál köszöntőbeszédet Biri!” – és én örömmel mondtam ki erre a felkérésre az első igent, s született meg bennem, hogy ez az én igazi világom! Ezt kell tovább csinálnom, mert ez vagyok én, ez Biri álomvilága.
Nagymamám mondta mindig: „Kislányom, tanulj, mert a szerelemből nem élünk meg!” Ha még élne a nagyi, csak ennyit mondanék neki: „Látod mami! Megfogadtam a szavad, tanultam sokat, és a szerelem a kenyerem.” Nem is a kenyerem. Sokkal több annál. Ez a hobbim, a HÍVatásom, a szenvedélyem, melyben hiszek és hinni fogok, amíg élek! És ezt adom át szertartásvezetőként Nektek, szerelmeseknek, akik vágytok a különlegesre, a személyesre, a másra, az egyediségre, és a minőségre, vagyis egy oltári nagy napra! Éljen a szerelem, #aházasságmenő, @eskudjbirivel.”